🎵 Kelj Fel (Teljes verzió — ~3:50 perc) [Intro — 0:00–0:20] (meleg zongora, suttogó hang) Mmm... Senki sem mondja el, milyen nehéz elesni... De még nehezebb várni, hogy valaki felemeljen. Kelj fel te magad. [1. Versszak — 0:20–0:50] Elestem, amikor a legkevésbé számítottam rá, Körülnéztem — senki sem volt ott mellettem, Csendben kiáltottam, kinyújtottam a kezem — A visszhang válaszolt, a többi... üres csend. Mások szeméből vártam a megváltást, Hittem, hogy valaki jön majd, hogy felemeljen, De az élet a legkeményebb módon tanított meg — A legerősebb ember az életedben te vagy. Senki más. [Előrefrénje 1 — 0:50–1:05] Nem a te hibád, hogy elestel, Emberi, természetes, ismert út ez, De lent maradsz és vársz — ez a te döntésed, Kelj fel. Nem értük. Magadért. Azért. [Refrén — 1:05–1:30] Kelj fel, még ha remeg is a lábad, Kelj fel, még ha fáj is, Senki sem jön, hogy hordozza a lépteidet — Te vagy az egyetlen megmentőd. Az élet nem kér magyarázatot, Nem kell igazolnod, hogy elestel, Kelj fel, kelj fel, kelj fel — És menj tovább. [2. Versszak — 1:30–2:00] Láttam embereket, akik mindent elveszítettek, Taps nélkül, tanúk nélkül keltek fel, Senki sem mondta nekik gratulálok, sikerült — Összeszedték a darabjaikat és újraépítették magukat. Nem kértek engedélyt arra, hogy jól legyenek, Nem magyarázták el senkinek a mellkasukban lévő sebet, Hallgattak, lélegeztek, tettek egy lépést — És lassan, lassan ismét egésszé váltak. Pontosan. [Előrefrén 2 — 2:00–2:15] Nem tartozol senkinek a történeteddel, Nem kell megmagyaráznod, honnan jössz vagy hol estél el, Az értékelés belülről jön, nem mások tekintetéből — Tudod, mennyit harcoltál. Ez elég. [Refrén — 2:15–2:40] Kelj fel, még ha remeg is a lábad, Kelj fel, még ha fáj is, Senki sem jön, hogy hordozza a lépteidet — Te vagy az egyetlen megmentőd. Az élet nem kér magyarázatot, Nem kell igazolnod, hogy elestel, Kelj fel, kelj fel, kelj fel — És menj tovább. [Bridge — 2:40–3:05] (erős ütem, maximális érzelem) Senki sem látta a fehér éjszakáidat, Senki sem tudja, hány könnyet nyeltél le, Senki sem számolta, hányszor akartál feladni — De te nem adtad fel. Te kitartottál. Ez a te erőd — nem az ő tapsuktól, Nem az elismerés, nem a jóváhagyás, nem a szép szavak, Az erőd az, hogy egyedül maradtál talpra — Közönség nélkül. Színpad nélkül. Senki sem látott. És mégis úgy döntöttél, hogy folytatod. [3. Versszak — 3:05–3:20] (meleg, magabiztos, felszabadult hang) Ma már nem magyarázom, miért vagyok jól, Ma már nem kérek engedélyt arra, hogy örüljek, Értékelem minden napot anélkül, hogy igazolnám — Tudom, min mentem át. Tudom, mennyit érek. Tudom. [Záró Refrén — 3:20–3:45] Kelj fel, még ha remeg is a lábad, Kelj fel, még ha fáj is, Senki sem jön, hogy hordozza a lépteidet — Te vagy az egyetlen megmentőd. Az élet nem kér magyarázatot, Nem kell igazolnod, hogy elestel, Kelj fel, kelj fel — Te elég vagy. Kelj fel. [Outro — 3:45–3:50] (egyszerű zongora, visszhang) Kelj fel... Meg tudod csinálni. Mmm...